K�t kis magzat besz�lget egy anya has�ban:

-Te hiszel a sz�let�s ut�ni �letben?
-Term�szetesen. A sz�let�s ut�n valaminek k�vetkeznie kell. Tal�n itt
is
az�rt vagyunk, hogy felk�sz�lj�nk arra, ami ezut�n k�vetkezik.
-Butas�g, semmif�le �let nem l�tezik a sz�let�s ut�n. Egy�bk�nt is,
hogyan
n�zne ki?
-Azt pontosan nem tudom, de biztosan t�bb f�ny lesz ott, mint itt.
Tal�n a
saj�t l�bunkon fogunk j�rni,�s majd a sz�junkkal esz�nk.
-H�t ez ostobas�g! J�rni nem lehet. �s sz�jjal enni - ez meg v�gk�pp
nevets�ges! Hiszen mi a k�ld�kzsin�ron kereszt�l t�pl�lkozunk. De
mondok �n
neked valamit: a sz�let�s ut�ni �letet kiz�rhatjuk, mert a
k�ld�kzsin�r m�r
most t�ls�gosan r�vid.
-De, de, valami biztosan lesz. Csak val�sz�n�leg minden egy kicsit
m�sk�ppen, mint amihez itt hozz�szoktunk.
-De h�t onnan m�g soha senki nem t�rt vissza. A sz�let�ssel az �let
egyszer�en v�get �r. K�l�nben is, az �let nem m�s, mint �r�k�s
zs�folts�g a
s�t�tben. -�n nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megsz�let�nk, de
mindenesetre megl�tjuk a mam�t, �s � majd gondoskodik r�lunk.
-A mam�t? Te hiszel a mam�ban? �s szerinted � m�gis hol van?
-H�t minden�tt k�r�l�tt�nk! Benne �s neki k�sz�nhet�en �l�nk. N�lk�le egy�ltal�n nem lenn�nk.
-Ezt nem hiszem! �n soha, semmif�le mam�t nem l�ttam, teh�t
nyilv�nval�,
hogy nincs is.
-No, de n�ha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy �nekel, �s azt
is
�rezz�k, ahogy simogatja k�r�l�tt�nk a vil�got. Tudod, �n t�nyleg azt hiszem, hogy az igazi �let m�g csak ezut�n v�r r�nk.